Sziasztok, Juli vagyok!

Egészségügyi dolgozóként mindennapjaim része, hogy mások bizalommal fordulnak hozzám, segítek nekik, és munkámmal eredményt, megnyugvást nyújtok számukra.

Az életben minden ember számára érzelmi szükséglet, hogy valaki gondoskodjon róla és valakiről gondoskodhasson, hogy valahol, valakivel biztonságba érezze magát, és hogy valahol, valakinek biztonságot nyújthasson.

Az életben Isten az, aki biztonságot ad, és aki gondoskodik rólam, és az Ő üdvözítő kegyelmével megajándékozott közösségben érzem jól magam.

Az imádság csendjének, és a közösség zsongásának harmóniája volt az, ami számomra, önkéntesként meghitté és Isten csodájává varázsolta a Balakatot.

Idén főszervezőként pedig úgy érzem, azt a feladatot kaptam a Jó Istentől, hogy ezen a hétvégén gondoskodjunk a fiatalokról, és az Oltáriszentség titokzatos csendjébe biztonságot teremtsünk számukra a szentségimádás keretei által.

A közösségben való megélését az egyik legszebb élménynek tartom, és alig várom, hogy Veletek élhessem át!

Sziasztok!

Török Teodóra vagyok, becenevemen Dodó.

Mindig is az volt az álmom, hogy egy napon emberekkel foglalkozhassak, hogy egy találkozás után valaki azt érezze, kapott tőlem valamit.

Nagyon kitartó vagyok, ha valamit eltervezek, akkor azt szeretem véghez vinni. Talán pont ez az erős elhatározás volt az, ami megtanított, hogy bár fontos céltudatosnak lenni, de az élet szépsége mégis abban rejlik, hogy a Jó Isten szent akarata szerint történik velünk minden, és ebben szüntelenül bíznunk kell.

Életem eddigi legmeghatározóbb időszakának a gimnáziumi éveimet tekintem, melyet a győri bencéseknél töltöttem. Minden ember más életfilozófia szerint éli mindennapjait. Ez a fajta gondolatkör bennem a győri évek alatt fogalmazódott meg: az éltető erő a kapcsolatokban rejlik. Az Istennel, a szüleinkkel, testvéreinkkel, a társunkkal, barátainkkal.

Ezek a kapcsolatok nemcsak azért tesznek boldoggá, mert adhatok valamit, hanem rengeteg mindent kapok is. Bíztatást, nevetést, szeretetet, megható pillanatokat vagy éppen pofonokat.

Ezek a kapcsolatok és elvek vezettek engem a Balakthoz is. A testvéreim hívására tavaly önkéntesként lehettem a hétvége részese. Sok szempontból megérintett ez a pár nap: kitartás kellett hozzá, hogy eleget tegyünk a kötelességeinknek; rengeteg olyan pillanatot, gesztust, beszélgetést kaptam másoktól, melyekről tudom, hogy a hétvége varázsa miatt egyszeriek és ami talán a legfontosabb, hogy a vasárnapi napfelkelte során, olyan közel éreztem magam a Jó Istenhez, melyet korábban még nem tapasztaltam.

Ezekkel az élményekkel, tapasztalatokkal a hátam mögött nagy megtiszteltetésként élem meg, hogy idén szervezőként segíthetem a hétvége megvalósulását.

Már nagyon várom, hogy találkozhassunk!